TUNÉZ BESZÁMOLÓ

Na, megjöttünk Sousse-ból, ejtsd szussz. Ez Tunéziában van.

Érkezéskor fülledt volt a levegő és iszonyatosan büdös.
Leginkább a záptojás szagához hasonlítanám, de a város közepe felé ez fokozatosan csatornabűzzé alakult. Aztán másnap reggeltől az ottlét végéig a szélé volt a főszerep, ez jó volt mert kiűzte a szagokat, viszont 6 napig úgy tűnt, mintha áramvonalakat tesztelnének rajtunk valami piszokerős szélcsatornában.

Gyomorrontást csak az utolsó napon kaptunk, egész addig bírtuk tünetmentesen (gyógyvodkával, gyógyfügepálinkával). Most koplalunk - ami egyébként is ránkfér, mert rengeteget ettünk a hotel (El Hana Beach) félpanzióján (reggel mindenféle péksütik, sajtok, rántotta, felvágott, zöldségek, vacsira sültcsirke, grillen finom halak, zöldségek, puding, fagyik..)!
A szálloda egyébként a lehetségesek legjobbika, messze a legmagasabb a városban a tengerparti szállodák közül, és elég jelentős pálmaparkja van.

A tetőre ki lehet szökni, és innen a legjobb a panoráma a városra.

Meg persze a tengerre is.

Ottlétünkkor a 4 db, egyenként 22 fős liftből csak egy romlott el, szóval remek a "közlekedés". És 10 €-ért seaview szobát kap az ember, ami valóban pazar, hülyeség rajta spórolni.

Minket az 5. emeleten szállásoltak el, de úgy vettem észre, minden magyart. Alattunk az oroszok. Nappal remekül lehet kémlelni innen a partot, főleg teleobival :)

Esténként (alkonyatkor) pedig az erkélyre kiülve egy-másfél órás fecske-repülőshow gyönyörködteti az embert (meg persze a tenger és a pálmák).

A félpanzió változatos és kiadós kajákat kínált, és a reggelihez a kávé és tea is ingyenes volt. A vacsorához nem adtak ingyen italt, de nem vészes az ára (egy kisüveg Celtia sör 2 dínár, kb. 280 ft). A pincérek hagynak némi kivánnivalót maguk után. Általában bambán lézengnek, a kiskanálért, nagykanálért majdhogynem könyörögni kell mert nem teszik ki alapból az asztalra. Én nem tudom, milyen kultikus vagy transzcendentális jelentősséggel bír egy kanál.. bár Uri Geller és a Mátrix óta sejtem, hogy van valami természetfeletti benne... Ráadásul ha mindketten felálltunk vacsora után az asztaltól, hogy fagylaltért menjünk, mire visszaértünk már kitették a reggelihez szánt terítéket.. szóval nem túl figyelmesek. A néhány pincér közül háromnál is tapasztaltuk, hogy gondtalanul megáll egy oszlopnál, és kellemes arab népdalokat énekelget. Nem a vendégeknek, csak úgy magában. Próbálná ezt meg egy magyar pincér! Dehát kultúrák és pofonok. A csapvíz magyar gyomornak idegen baktériumokkal van teli, így pl. nekem a benne mosott salátalevél tett be utsó nap. (ennek részleteiről nem mutatok fotót inkább...)

Viszont a vitt vagy vett alkohol (vodka, fügepálinka miszerint Boukha, stb) remek fertőtlenítő, amit étkezés előtt és után is érdemes alkalmazni. Ezzel a módszerrel mi már az érkezés estéjén egy helyi büfében vacsoráztunk helyi kebabot (kb. 25x10 cm nagyságú, tortilla szerű batyu, rengeteg hússal, zöldséggel és sültkrumplival megtöltve, valamint sok harisszával, ami a helyi erőspista. Egyenként mennyiségben min. 2 bigmeknek felel meg, tápértékben egy vájling marhagulyásnak, és 2 db ilyen + 3 üveg kóla volt összesen 6 dínár, amit 140-el kell szorozni).

Mivel itt megbizonyosodtunk afelől, hogy nem kell tartani a helyi vendéglátóipari egységektől, pár nappal később betértünk egy kávéra-kapucsínóra az Aladdin kávézóba. Olcsó, jó a kávé, kekszet adnak hozzá, és hát innen is pazar a panoráma (A kezdőkép is innen készült).

Nagyon látványos a berendezése is, helyi tárgyakkal, szőnyegekkel, vízipipákkal, mozaikokkal, majolikákkal és mindenféle cserépedényekkel van tele, három szinten.


Csak ajánlani tudom. A medina fő piacutcáján van.

Végülis a sok tervezett kirándulásból - ami semmiképp nem utazási iroda által szervezett, mert ezektől irtózunk csak igazán - csak Monastir (Bourghiba mauzóleum) és Port El Kantaoui (modern kikötőfalu) valósult meg, nem akartunk nagyon rohanós, fárasztó utat.

Meg aztán Sousse és Monastir medinája (óváros) után úgy éreztük, a Tunisz-i már valószínűleg nem tud olyan nagy pluszt adni, amiért érdemes négy órát vonatozni. Egyébként is a díszes óvárosok helyett végig szívesebben bóklásztunk a szegénynegyed belső, turistáktól mentes utcácskáin. Monastirban láttunk arab temetőt, Port El Kantaoui felé ültünk dottón (olyasmi kisvonat szerű busz mint a Margitszigeten), alkudtunk is sokat táskára, kendőre, emiatt kiabálták ránk hogy bandita, meg szerbusz vizibusz, csácsumicsá, friderikusz, szervusz zsuzsi, szeretlek gábor (ezt Gáboromnak pont egy piszkos, rosszarcú arab uzsorás kiabálta, persze anélkül hogy tudná, mit jelent.. csak azért mondják ezeket, hogy figyelj rájuk és vásárolj.)


Tengert háromszor érintettünk, első nap jó időben, a nyaralás közepén majdnem viharban, hatalmas hullámok között, napsütés nélkül. Az utolsó előtti napon meg tűző napsütésben, viszont hatalmas szélben, ami miatt nem érezte az ember lánya, mennyire ég a bőr..


A medinában elég erőszakosak az árusok, és mit szépítsük, hatalmas kosz van mindenhol (MINDEN ház mellett kiborítva a nejlonszatyiba dugott rakottkrumpli meg üdítősflakonok, pusztában olajfán-kaktuszon nejlonszatyor fityeg mindenütt, stb..)


Viszont minden nagyon olcsó, szépek és mindenképp eredetiek a bőrholmik. Bőrtarisznyát (szép, kidolgozott) 10-30 dínár között kapsz, tárcát 6-25 között kb. Csodálatosak továbbá a kerámiák: tálak, csuprok, fali díszek minden méretben, színben, mennyiségben és árban (de ez csupán alku tárgya).

A medina felsőbb részeiből látni az egész tengert, kikötőstül. És a felső résznek haatengerfeléállsz-baloldalán van a kéklámpás (nem tévedés, itt bizony kék) negyed is, egy fallal leválasztott kis zsákutca, ahol az összes ajtóban lengén öltözött arab démonok állnak.

Ezüst ékszereket érdemes venni, aranyat nem. Az az esetek legnagyobb részében nem arany, csak aranyozott. Viszont ezüstneműből tényleg nagy a választék, még nekem is lett egy apró türkiz köves gyűrűm, ettől a bácsitól (ő talán az egyetlen olyan árus volt, aki nem tukmált, hanem kedvesen, készségesen fogadott és mutatta meg a portékáját. Nem akart rásózni az emberre semmit, és csak azt mutatta, amit kértünk. Nem a vásárláskor fotóztam, hanem visszamentünk hozzá több nappal később. Emlékezett, és megadta a nevét-címét, hogy majd küldjek neki a fotóból ha hazaérek.)

Az utazás is fillérekbe kerül, Sousse-Monastir (kb. 25 km táv, metró-nak nevezett hév szerű keskeny nyomtávú vonattal, Ganz-Mávag kocsikkal) odavissza 2 dínár/kopf.


Egyébként az egész ottlétünk alatt több helyen is előjött az az érzésem, mintha egy megelevenedett Rejtő Jenő könyvben lennék. Megvannak azok az elhagyott, rozsdás kocsmák, melyek valamelyikében talán még a három testőr is vendégeskedett anno.

Azután ott vannak a kikötőnek azon részei, ahol a nemkicsit gyanús alakok tengetik a napot gondtalanul, semmivel nem törődve, de egyértelmű: hogy ha rákérdeznél Fülig Jimmy hollétére, azonnal útbaigazítanának.


Meg aztán vannak egyszerűen érdekes arcok, akikről tuti, hogy valós rejtőalakok mintázódtak, pl. Az Igazi Trebitsch vagy Pipacs. Szóval innen valóban már csak Piszkos Fred hiányzik a kacsázó járásával, vagy ahogyan kavarja.


Tevét a szaharatúra meg a karavántevegelés kihagyása miatt csak a Port El Kantaoui-i állatkertben láttunk. De így legalább nem köpött szemen, dobott le, vagy rúgott meg.


Az valóban nagyon klassz, hogy más kultúrát figyelhet meg az ember. Inkább arab ország ez, mint afrikai. A lakóépületek jellegtelenek, azt a kis egyediséget, ami mégis néhol megfigyelhető, a festett csempék és a különböző formájú bejárati ajtók adják.

Rengeteget bóklásztunk a szegénynegyedekben, eldugott sikátorokban. Ezekben általában még nagyobb a kosz, de közel sem olyan erőszakosak az emberek mint az óváros tömött piacain az árusok. És iszonytató mennyiségű macska van mindenhol. Nem szép cicák: soványak, piszkosak, sokszor sánták vagy törött a farkuk szerencsétleneknek. De így tartoznak hozzá a városképhez (az állatokról, hamár szóbajött: kóborkutyát, szúnyogot - egy-két eltévedt példánytól eltekintve -, skorpiót egyáltalán nem láttunk).

Az eldugottabb részeken az utcán játszó gyerekek sokszor megrohanják az embert. Részben mert látják a fényképezőgépet és így pózolhatnak, mókázhatnak kicsit, részben pedig bonbont, dínárt kéregetni.


Talán nem túlzás, ha azt mondom: ezeket a turistaszem elől elzártabb sikátorokat, telepeket legalább annyira (vagy sokkal inkább?) érdemes látni, megtapasztalni, mint az útikönyvek által ajánlott műemlékeket és medinát. Mi végig eszerint jártunk el, és egyetlen pillanatig nem bántuk meg.


De végülis, mindezt látva, megtapasztalva, végigfotózva és mindent egybevéve mindketten úgy érezzük, sőt, már az 5. napon megfogalmaztuk: Afrikából (Arábiából?) elég volt ennyi. Szép volt és jó, de a jó öreg Görögország számunkra sokkal többet ér. Talán a kevesebb kulturális különbség miatt, talán a tisztaság miatt, nem tudom. Mindenesetre ha valaki Tunéziába vágyik, és viszonylag kevés pénzt szán rá, mindenképpen a Sousse-i El Hana Beach hotelt ajánlom, és sok-sok egyéni kirándulást vonattal, metróval, dottóval meg mindenekelőtt gyalog.


És kívánok hozzá kánikulamentes de napos, enyhénszeles szép időt!